Mit vesz figyelembe a bíróság a gyermekelhelyezéskor?

Mit vesz figyelembe a bíróság a gyermekelhelyezéskor?

Ha a szülők a házassági bontóperben a gyermek elhelyezésének kérdésében megegyezni nem tudnak, úgy bármelyikük – a házasság felbontását kezdeményező felperes keresetében, vagy az alperes viszontkeresetében – kérheti a gyermek nála történő elhelyezését.

Amennyiben nem házassági bontóperről beszélünk, hanem élettársi kapcsolatról, vita esetén ugyancsak bármelyik szülő keresettel kérheti a bíróságtól, hogy a gyermek elhelyezésének kérdésében hozzon döntést.

Abban az esetben, ha a gyermekelhelyezés kérdésében a bíróságnak kell döntenie, a szülői felügyeleti jogok gyakorlására azt a szülőt jogosítja fel, akinél a gyermek kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított.

A szülők közti vita esetén a bíróságnak a körülmények részletes feltárását követően, azokat összességükben értékelve kell döntését meghoznia abban a kérdésben, hogy a gyermek fejlődése melyik szülőnél kedvezőbb. A gyermekelhelyezési perben a bíróság minden esetben a gyermekek érdekét szem előtt tartva kell, hogy eljárjon.

Gyermekelhelyezés főbb szempontjai:

1. Állandóság

A gyermekelhelyezési perekben az egyik főbb elv, amit a bíróság szem előtt tart, az a gyermek részére szükséges állandóság biztosítása.

Az állandóságon nem feltétlenül a lakóhely állandóságát, hanem elsősorban a személyes kapcsolatok állandóságát kell érteni.

Pl. Ha az egyik szülő a gyermek szokásos tartózkodási helyétől nagyobb távolságra, más településen él, vizsgálandó, hogy a gyermek eddigi környezetéből való kiemelése, a személyes kapcsolatok megszakadása milyen következményekkel járhat a gyermekre nézve.

A család felbomlása okozta trauma feldolgozását, a megingott biztonságérzet helyreállítását segítheti, ha a gyermeknek nem kell elszakadni megszokott környezetétől, társas kapcsolatai nem szakadnak meg. Az állandóság követelménye azonban csak akkor vehető figyelembe a döntés meghozatalkor, ha azt a szülő nem önkényes, erőszakos magatartással, a másik szülőnek a gyermek életéből való kirekesztése szándékával teremti meg.

Gyakran előfordul ugyanis, hogy a szülők életközösségének megszakadását követőn az egyik szülő – a még fennálló közös szülői felügyeleti jog ellenére – egyoldalú döntésével magánál tartja, vagy magával viszi a gyermeket, minden eszközzel megakadályozva a másik szülővel való kapcsolattartást is.

Az ilyen szülői magatartás az esetek túlnyomó többségében még véletlenül sem szolgálja a gyermek érdekét. Kivétel lehet, ha a másik fél ténylegesen veszélyezteti a kiskorú gyermek testi épségét, egészségét, értelmi, erkölcsi fejlődését.

2. Szülők erkölcsi tulajdonságai, életmódjuk, egyéniségük stb.

A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik, alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva.

Az értékelés körébe kell vonni a szülők anyagi helyzetét is, de perdöntő jelentőséget a joggyakorlat nem tulajdonított ennek, hiszen a kedvezőbb vagyoni viszonyok nem teszik feltétlenül alkalmasabbá a szülőt a gyermek nála történő elhelyezésére.

3. A bíróság személyes meggyőződése

A bíróság a szülőket személyesen is meghallgatja, az eljáró bíró többnyire több tárgyalási határnapon is találkozik velük, így maga is megismeri egyéniségüket, mentalitásukat, kialakul egy képe a szülőkről.

4. A testvérek közös elhelyezése

Fontos szempont a testvérek lehetőleg közös elhelyezése, hiszen a testvérek támaszt nyújthatnak, biztonságot jelenthetnek egymás számára a széteső, konfliktusokkal terhelt családban.

Az azonban mindig esetenként vizsgálandó, hogy nem lehet-e mégis indokolt a testvérek más–más szülőnél történő elhelyezése. A testvérek közötti kapcsolat ugyanis nem jelent mindig olyan erős, megbonthatatlan köteléket, ami a közös elhelyezést indokolja. Előfordulhat, hogy az egyik gyerek az egyik, a másik gyermek a másik szülőhöz kötődik érzelmileg erősebben, és jobban megviselné a szeretett szülőtől való elszakadás, mint a testvérétől való különélés.

Arra is figyelemmel kell lenni, hogy ha a testvérek a gyermekelhelyezési per alatt már külön–külön nevelkednek, ehhez a kialakult helyzethez alkalmazkodtak, új életvitelüket már kialakították, akkor az állandóság követelménye szintén felülírhatja a testvérek együttes elhelyezésének igényét. A kialakult bírói gyakorlat értelmében sem jogszabálysértő a testvéreknek az egyik, illetve a másik szülőnél történő külön elhelyezése, ha ez a több éve kialakult helyzetnek és a gyermekek kívánságának megfelelően, a gyermekek érdekével megegyezően történik.

Akár gyermekelhelyezési, akár az elhelyezés megváltoztatása iránti perben nem hagyható figyelmen kívül, hogy ha a szülő újabb partnerkapcsolatot létesített, a gyermek miként viszonyul az új „mostohaszülőhöz”, a családba esetleg így bekerülő „mostoha testvérekhez”.

5. Házastársi hűséget sértő magatartás

A házastársi hűséget sértő magatartás akkor értékelhető a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre.

A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs indokolatlan megszégyenítése és ennek rendszeres ismétlődése olyan magatartás, amelynek megállapítása esetén kétségessé tehető, hogy az adott szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A házastársi hűséget sértő fél magatartása azonban semmiképpen sem értékelhető önmagában, figyelemmel kell lenni az előzményekre, a másik házastárs hozzáállására, mentalitására, viselkedésére is.

6. A szülők magatartása az együttélésük alatt

Gyermekelhelyezési perben a szülő korábbi közömbös, a gyermek érdekeit figyelmen kívül hagyó magatartását akkor is a terhére kell értékelni, ha körülményeit a per folyamatban léte alatt átmenetileg rendezte.

Azért is fontos, hogy a bíróság feltárja a szülők gyermeknevelés területén, per időszakát megelőzően tanúsított magatartását, mert ebből vonhat le hosszú távú következtetést. A per folyamatban léte alatt mindkét szülő magatartásában, körülményeiben állhatnak be akár kedvező, akár kedvezőtlen változások, mely változások tartósságára, vagy átmeneti voltára a korábbi időszakban tanúsított magatartásból vonhatók le következtetések. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az eljárás periódusában az a szülő is sok időt tölt gyermekével, sokat foglalkozik vele, aki az életközösség fennállása alatt nem vette ki részét a gyermek körüli teendőkből

7. Pedagógusi vélemény, környezettanulmány

A bíróság gyermekelhelyezési perekben beszerzi az óvodai nevelők, az iskolai pedagógus véleményét, hiszen éppen az itt dolgozók azok, akiknek többnyire hosszabb távú, objektív tapasztalatai lehetnek a gyermekkel, a családdal kapcsolatban.

A lakóhely megfelelőségéről a bíróság környezettanulmány beszerzése útján győződik meg, melyet – a bíróság megkeresésére – a gyermekjóléti szolgálat készít el helyszíni szemle keretében. A környezettanulmányban rögzíteni kell annak az ingatlannak az állapotát (méretét, állagát, komfortfokozatát, rendezettségét), ahol a gyermek lakik, vagy elhelyezése esetén lakni fog. Fel kell tárni a lakóhelyen életvitelszerűen tartózkodó hozzátartozók vagy más személyek számát, anyagi és szociális körülményeket, az ügy szempontjából lényeges megállapításokat, valamint a család körülményeinek értékelését

8. A gyermek személyes meghallgatása

A kialakult gyakorlat szerint a 14 év körüli gyermeket a bíróság már többnyire közvetlenül hallgatja meg, míg az ennél kisebb gyermeket inkább pszichológus szakértő bevonásával.

Természetesen mindkét irányban adott az eltérés lehetősége, dönthet úgy a bíróság, hogy 12 – 13 év körüli gyermeket is maga hallgatja meg, de a perbeli körülmények alapján indokolt lehet a 14 év feletti gyermek pszichológus szakértő útján történő meghallgatása is.

A meghallgatás módjáról való döntés meghozatalakor nem csak az életkornak, hanem a gyermek – bíróság előtt ismert – körülményeinek, a gyermek által esetleg átélt traumáknak is jelentősége van. „Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a gyermek szexuális, fizikai vagy lelki abúzus sértettjévé vált, inkább pszichológus bevonásával kell meghallgatni, míg egy nyugodt légkörben nevelkedő, kiegyensúlyozott gyermek számára a bíróval való négyszemközti beszélgetés nem jelent megterhelést.”

Kamaszkorban különösen szerencsés lehet a bíróság általi személyes meghallgatás, hiszen ebben az esetben a kiskorú érzi, hogy nem helyette, felette döntenek, számít az ő véleménye is, még akkor is, ha esetleg az akaratával ellentétes döntés születik.

9. Szakértői bizonyítás gyermekelhelyezési perekben

Amennyiben a bíróság bármely oknál fogva úgy dönt, hogy nem közvetlenül hallgatja meg a gyermeket, úgy igazságügyi pszichológus szakértőt rendel ki a gyermek véleményének, érzelmi kötődésének feltárására. Erre természetesen sor kerülhet a gyermek közvetlen meghallgatása mellett is, hiszen akár a gyermek személyes meghallgatása során, akár azt követően is merülhetnek fel olyan tények, körülmények, amely miatt a bíróság szükségesnek tartja szakértő bevonását.

Fontos, hogy a szakértői vizsgálatnak ki kell terjednie minden, a perben érintett személyre. A gyermeken, gyermekeken és a szülőkön kívül szükség esetén be kell vonni a vizsgálatba a gyermek nevelésében részt vevő, a gyermekkel együtt élő más személyeket is (pl. nagyszülő, élettárs, stb.) A szakértő véleményét csak az összes érintett személlyel felvett pszichológiai vizsgálat elvégzése után alkothatja meg.

Blogomban további hasznos információkat talál a gyermektartásdíjjal és válással kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban, továbbá a gyermekelhelyezés menüpontban. 

Kérdés esetén írjon (email: dr.gerebmarianna@gmail.com) vagy hívjon (mobil:06703332164) bizalommal!

Vagy tegye fel kérdését, illetve kérjen időpontot konzultációra a főoldal alján található online felületen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük